Forró napok a Tisza tavonBordás József, a Pontycentrum csapatának tagja július közepén ismét célba vette hazánk második legnagyobb állóvizét, a Tisza-tavat, hogy megküzdjön a tározó nehezen megszerezhető kincseivel. Az egy hetes horgászatot siker koronázta, hisz Józsinak csodálatos pontyokat sikerült fognia.

A túráról így mesél… Az idei évtől a tározón végre engedélyezték a „behúzásos” horgászmódszert, és úgynevezett „bojlis” helyeket jelöltek ki a nagy pontyokra áhítozóknak. Ez számomra igazán örvendetes hír volt, mivel én szinte mindig így juttatom be szerelékeimet. A tározón kora tavasszal próbálkoztam először a Kisköre közelében lévő Abádszalóki-medencében. Ezen a részen igencsak kedvező helyeket fedeztem fel. Rengeteg kagylópad, akadó, és kisebb- nagyobb törések színesítették a mederviszonyokat. Éreztem, hogy jó helyen vagyok. Sajnos azonban egy hirtelen jött tartós lehűlés hatására úgy tűnt, hogy pontyok elvándoroltak innen. Az egy hetet megúsztam egyetlen egy kapás nélkül. De egy szemernyit sem csüggedtem, hanem vártam, hogy a megfelelő pillanat elérkezzen. Erre a nyár hevében került sor. Biztos voltam benne, hogy forróságban a pontyok itt tartózkodnak, mivel itt az átlagosnál mélyebb vizekkel találkozhatunk.

A túrámat július közepén, hétfői nap kezdtem meg. Hétvégén egy drasztikus hidegfront vonult végig az országon. Ennek az utózöngése megérkezésemkor még érezhető volt, erős északi szél borzolta a tározó felszínét. Ez jó jelnek tűnt, bár az elkövetkező napokra folyamatos felmelegedést jósoltak visszatérő kánikulával. A tavaszi helyemet sikerült megtalálnom. A nagy kiterjedésű kagylópadon 1,5 méter volt a víz, amely 2,2-2,5 méterről jött fel. A horgászatra kizárólag csak az Odyssey XXX kész bojlival készültem. A csalit már lassan 10 éve, a megjelenése óta használom. Tökéletesen megbízom benne, eddig még soha nem okozott csalódást. Véleményem szerint az egyik legjobb bojli a jelenlegi piacon. A XXX-en kívül néhány maréknyi frissen főzött tigrismogyoró is került a meghorgászni kívánt részre. Első körben hóember kombinációkkal kezdtem. Mire mindent elrendeztem magam körül a nap lassan eltűnt a látóhatárról.

A front utóhatása még tényleg benne volt a levegőben, mert az égboltot hirtelen sötét fellegek takarták el, és változatos intenzitással egész éjjel csendesen csepergett az eső. A jelzők ennek ellenére azonban némák maradtak. De tudtam, hogy a Tisza-tóhoz idő kell, sok-sok idő. Kora hajnalban kipihenten ébredtem. A felkelő nap gyönyörű látványt nyújtott, ahogy az égbolt pasztellszínekbe öltözött. Azt mondják, hogy nincs két egyforma napfelkelte a Tisza tavon. Amint a napsugarak előbukkantak a felhők mögül, a jobb oldali botomon gyenge ejtős kapást jelzett a swinger, egy kiló körüli dévér volt a tettes. Ez jó jelnek tűnt, mert a tapasztalataim alapján a nagy kiterjedésű víztározókon először mindig a keszegek veszik birtokba az etetést, és utánuk jönnek majd a pontyok. De hiába vártam az öreg pikkelyeseket, a jelzők a következő napig nem szólaltak meg.

Szerda reggel egy újabb kapásra emelhettem rá. A jég végre megtört. Erőteljes küzdelem után egy érintetlen 10 kg körüli tövest szákoltam meg sikeresen. A hal igencsak örömet okozott számomra, mert ez volt az első pontyom a Tisza-tóból.

A második ponty megérkezése nem váratott sokáig, mert 12 óra eltelte után, a délutáni órákban ismét egy kapás ugrasztott. A fárasztás nem volt egyszerű mutatvány, mert a hal először egy sűrű hínár mezőbe ugrott be, majd egy víz alatti tuskót talált meg. Végül a harcból én kerültem ki győztesen így a ponty a fotózást nem úszta meg. Az izgalmas élmény után a hóember kombinációt dupla 24mm-es süllyedő XXX-re cseréltem le, bízva abban, hogy egy jobb potyka fogja felszippantani.

Időközben a hőmérséklet emelkedni kezdett, forró napok következtek. Szinte az egész napot árnyékban töltöttem, az égető napsugarak elől elbújva. A következő kapásra egészen éjfélig vártam türelmesen, amikor is gyenge ejtést jelzett a swinger. Először ismét keszegre gyanakodtam, de mivel a dupla 24mm-es csalira ez nem igazán jellemző, bíztam benne, hogy ponty lesz a tettes. És méghozzá nem is akármilyen, mert amint a hal fölé értem, iszonyú erővel találtam szemben magam. Hosszú harc vette kezdetét, miközben ellenfelem minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a horogtól. De mindhiába, mert végül engedelmesen csúszott a merítőbe. A partra kiérve és a halat alaposabban szemügyre véve megdobbant a szívem, mert a mérlegelésnél derült ki, hogy egy 16 kg feletti szépséggel ajándékozott meg a Tisza-tó.

A rendkívüli esemény után alig jött álom a szememre, még mindig ennek a csodálatos pontynak a hatása alatt voltam. De nem sokáig filozofálhattam, mert ismét megszólalt a jelzőm. Az előzőhöz szinte teljesen hasonló fárasztás zajlott le, mire végre meg tudtam meríteni a vadul védekező ellenfelemet. Egy 14kg-os hosszúkás testű töves nézett rám a hálóból. Ez egyszerűen hihetetlen volt.

Sajnos az időjárás a túra hátralévő napjaira rányomta bélyegét, mert a szűnni nem akaró tikkasztó forróságban 2-3 naponta volt már csak egy-egy kapás néhány kisebb ponty képében. De zárásig, azaz hétfő délig még sikerült egy 14kg-ot meghaladó pontyot elcsípnem.

A Tisza-tó végre nekem is megmutatta az igazi arcát, hogy miért is érdemes ezen az óriási, rejtélyes és szinte teljeséggel kiismerhetetlen vízen horgászni. Hisz itt olyan pontyokat lehet horogra csábítani, amelyek kizárólag természetes táplálékon növekedtek meg és értek el a kapitálisnak számító egyedsúlyt. Talán elképzelni sem tudjuk, hogy vajon mekkora méretű halakat is rejthet a tározó. Biztosra veszem, hogy ebben a vízben jó néhány országos rekord hal úszkál. Úgy gondolom, hogy kellő kitartással, elszántsággal, megfelelő csali és helyválasztással sem könnyű kapásra bírni az itt élő pontyokat. Mivel sokszor még egy-egy kapásig is nehéz eljutni, erre jó példa a tavaszi túrám. De csapattársaim élménybeszámolóiból is jó néhány gondolatot meríthetnék. Ám van, hogy fordul a kocka és kapás-kapást ért. Ezért is imádok a nagy kiterjedésű víztározókon horgászni. Az érzés, amikor végre több napi sikertelenség után megmeríthetek egy gyönyörű, horgot talán soha nem látott pontyot, az mindennél többet ér. Szeptemberben találkozunk!

Forrás: sporthorgasz.eu